" - Költözz hozzám - kiáltotta felém zihálva, gyönyörűen ékeskedő mosollyal kipirult arcán. Szemei csillogtak, már-már ártatlan, feltétel nélküli rajongással tekintett rám.
Féktelen jókedvvel felkacagtam, a szívem túlcsordult boldogsággal és mérhetetlen mennyiségű szerettel, csaknem könny szökött a szemembe. Kinyúltam az ablakon, ujjaimmal felé intettem.
A hangosan zakatoló, ám még lassan haladó vonat mellett szaladt, kezét felém nyújtotta, s egy pillanatra azt hittem, összeérnek ujjaink. Ám váratlanul lassítani kezdett, majd meg is torpant.
Egyre távolabb kerültem tőle és az értetlenség mellett valamiféle baljós szorongás tört rám.
Széles ajakgörbülete leolvadt arcáról és tekintete elsötétült.
Mosolya többé nem ragyogott rám.
Akkor láttam őt utoljára. "
Hello! ☺
VálaszTörlésÉrdekes történet, tetszik! 😍😍
Szia^^
TörlésÖrülök, hogy tetszik, a későbbiek folyamán egyre érdekesebb lesz :)
Lyra♡