I hate U (SugaMin)

Jimin sokáig nem volt képes negatív, durva érzelmeket kötni egyik embertársához sem. Akár megverték, akár szóban bántották, némán tűrt, azt gondolván; ettől csak erősebb lesz. Ez a fajta hozzáállás hihetetlen mértékű naivitásra utalt, mely sokszor a környezetében élőket is bosszantotta. Édesapja nyíltan ugyan sose mondta volna ki, de mélyen, legbelül belátta, hogy ez a tulajdonság nem éppen férfias, és fia túlélését sem fogja biztosítani a jövőben. Abban viszont tévedett, amikor azt hitte, fia ilyen marad élete végéig. Jimin képes volt változni, fejlődni és tanulni a környezetétől, asszimilálódni. Ez minden emberben megtalálható valamilyen szinten, ahogy Jiminben is. És ezt a tanulási folyamatot a középiskola indította el. Olyan osztályba kényszerült, ahol mindennaposak voltak a kisebb-nagyobb csínyek egymás felé, és osztálytársai gyorsan megtanulták, kit lehet szivatni és kit nem. Éppen ezért a legalkalmasabb célpont Jimin lett. A hormonoknak köszönhetően már nem hagyta magát, megtanulta, hogy érte senki nem fog kiállni, és nem válik előnyére, ha szó nélkül tűr mindent. Megtanulta, hogy utálni valakit nem bűn, és nem szégyellni való dolog. Sokáig nem volt tiszta előtte, hogy az emberek mi alapján döntik el, kit lehet szeretni, és ki az aki majdnem mindenki számára unszimpatikus. De Jimin abban a pillanatban mégis úgy érezte nincs olyan ember a földön aki képes lenne szeretni Yoongit. Az idősebb rendszeresen kicsapta nála a biztosítékot, sokszor csupán létezésével, és a fekete hajú fiú képtelen volt megmagyarázni az érzéseit, hogy mi keltett benne konkrét ellenszenvet. Nem is emlékezett első veszekedésükre, ahogy arra sem, hogyan akadt rá a több száz diákból pont arra az irritáló szőkére, csak arra, hogy újra és újra az útjába került.
Ismét hasonló helyzet állt fenn, ahogy az izmos fiú bosszúsan figyelte az álőtte álló vékony srácot. Lazán támaszkodott a mosdó ajtajának, olyan laza pózban, hogy ha Jimint egy kicsit is érdekelte volna, biztosan elgondolkodik rajta, hogy nem esett eddig szét a gyerek. Szinte ősz tincsei borzosan pihentek fején, tökéletesen illeszkedve a kopottas, térdben szakított farmer és az egyszerű fehér póló által megalkotott "swag srác" képébe. Vékony, szálkás karja hanyagul támasztotta az ajtó keretet, lusta mosollyal várva a fiatalabb reakcióját. Élvezettel figyelte, ahogy a pár centivel alacsonyabb arca lángba borul és teste megremeg. Nem értette magát, hogy miért élvezi ennyire, ha szívhatja a vérét, de minden önmarcangolással töltött pillanatot megért az a kifejezés Jimin arcán.
- Sokáig állsz még ott? - Tette fel a kérdést, mire a csuromvizes fiatal remegése abba maradt. Ismét végig játszotta magában a történteket. Ugyan el nem tudta képzelni, hogyan babrálta meg a srác a csapot, de mikor megnyitotta s egész lényére ömlött a víz, Yoongi volt az első aki ott állt az ajtóban, hogy elégedett kuncogással figyelje, így el se kellett töprengenie, vajon ki tette. Nagy nehezen elzárta a csapot, és éppen azon igyekezett, hogy indokokat gyártson, miért ne emeljen kezet a provokatívan vigyorgó srácra. De nem talált. Tökéletesen tudatában volt annak, hogy ezúttal messzire ment.
-Utállak! - Továbbra is lángoló orcával és elborult elmével rontott a szőkének, aki meglepődve hagyta, hogy hanyatt essenek a folyosóra. Nem gondolta volna, hogy a fiú tényleg neki ront, túl szelídnek és talán ostobának gondolta egy ilyen merész tetthez. A kábultságából az arcába csapódó ököl ébresztette fel, kellően visszarántva a valóságba. A fiatal éppen rajta ült, ökle továbbra is a levegőben, döbbenten figyelve, hogy a másik semmit nem tesz.
Ahogy tudatosult benne, hogy mit is tett, habozás nélkül pattant fel róla, majd megindult a folyosón. Ha ennek híre meg, biztosan nem ússza meg valamilyen figyelmeztetéssel, nem az első eset volt, hogy összeakadtak, de eddig még nem tudták rá bizonyítani, hogy ő kezdte volna. Ezúttal azonban nyilvánvaló volt, és a szülei élve megnyúzták volna, ha a fülükbe jut.
- Hová szaladsz cica? - Kiáltott utána Yoongi, miközben feltápászkodott. Ismét sunyi vigyor kúszott a véres ajkaira, ahol Jimin ökle eltalálta, ahogy látta megtorpanni a vizes fiút. Nem egy pletykát hallott már a fiú másságáról, s ezúttal a sértés valóban spontán jött. Először is vissza akarta neki fizetni a pofont, noha ő provokálta ki.
- Ennél azért jobb pasi vagyok. - Folytatta gondtalanul, pontosan tudva, hogy abban a szárnyban senki nem tartózkodik rajtuk kívül. Éppen ezért szedte le a mosdó ajtajáról halál nyugodtan a papírfecnit, mely szerint nem szabad használni a mosdó, mert szerelés alatt áll.
Jimin elhűlve állt továbbra is háttal. Legrosszabb rémálmaiban sem gondolta volna, hogy ilyen óvatlan volt, hogy ennyire nyilvalóvá vált, pont Yoongi számára a tény, miszerint a fiúkat részesíti előnyben. Akkor sem tehette. Nem fordulhatott meg, mert biztosan nem tudta volna kontrollálni magát, és itt nem olyan értelemben. Habár Yoongi adottságait esze ágában sem volt figyelmen kívül hagyni, a lányok nem véletlenül becézték folyton Sugának, de irritáló személyiségének köszönhetően egy pillanatra se nézte meg magának úgy, mint esetleges párjaként. A vékony fiú tudott a becenevéről, és utálta is, de a lányok kedvéért elviselte.
-Mi van, már rám se nézel? Ennyire bejövök neked? Félsz, hogy letámadsz, ha meglátsz? -Sorolta elméleteit gondolkodás nélkül, s csak utólag, mikor fülébe visszacsengtek szavai, akkor tudatosult benne, mióta is mondott. Gyomra furcsán megcsavarodott arra a gondolatra, hogy a fiatalabbnak esetleg tetszhet. Vajon miért?  Undorodott volna? Hiszen a legjobb barátja, Namjoon is meleg volt, akkor Jimin miért zavarná? Ő hetero volt, teljeséggel kizárt volt, még a gondolata is, hogy ő esetleg....
Egy pillanatra teljesen kiesett a szerepéből, gondolatai cikázva kergették egymást, néha szinte neki koccanva a koponyájának. Habár tudta, hogy képtelenség, mivel az agyban nincsenek idegek, mégis szinte megfájdult az izomköteg, amely a koponyájában helyezkedett el. Éppen ezért nem is láthatta a fiatalabb reakcióját, ahogy elképedve pördült meg, feledve minden aggályát, készen állva arra, hogy puszta kézzel megfojtsa a fehér fürtöst.
Suga ismét a földön találta magát, egy még dühösebb Jiminnel a derekán, furcsán sajgó orral, és egy közeledő ököllel. Ezúttal gyorsabban kapcsolt, tenyere másodpercek alatt lendült, hogy elkapja a felé érkező csapást, amely tovább hergelte a fiatalabbat. Szemöldöke dühösen összeszaladt, mély csíkot húzva a homlokán lévő puha bőrbe, keze megremegett a másikéban. Gyorsan leküzdött egy gúnyos vigyort Jimin arca láttán, s ismét szólásra nyitotta ajkait.
-Drágám, ne kapd fel a vizet.- Mosolyodott el, egyik könyökére támaszkodva, ezzel centikre megközelítve a megdöbbent fiút. Jimin egy pillanatra azt se tudta dühös legyen, vagy döbbent, ám mikor a keskeny ajkakra kúszott tekintete, maradt inkább a döbbentnél. Enyhén citromos aroma kúszott orrába, a másik közelségének köszönhetően, elbódítva ezzel amúgy is tompa elméjét. Nem tartott sokáig kábultsága, mihelyst tekintete találkozott Yoongi gúnyos szempárjával, ismét fűteni kezdte a düh.
-Vizet? Nem vagyok mérges. - Erőltetett ajkaira egy negédes mosolyt.- Hidd el mézespuszedlim, te azt nem akarod látni. - Torzult vicsorba a kedves mosolya, megrontva a helyes vonásokat. De ő ezzel nem ért rá foglalkozni, helyette kiszabadította öklét, majd a levegőbe emelte azt. Suga nem várta meg, hogy a fiú ismét lecsapjon, mellkason taszította, de mielőtt hanyatt esett volna, elkapta a karját és maga mellé rántotta, fölé kerekedve. Levegő után kapott az alacsonyabb fiú, ahogy meglátta a másik fölényes mosolyát, ajkai döbbent nyögésre nyíltak.
-Ejj cicám, hát így kell bánni a szerelmeddel? -Húzta fel szemöldökét kérdőn, élvezettel figyelve az elpiruló fiút.
-Befejeznéd? -Szűrte fogai között Jimin, nem is igazán számítva a másik engedésére, de egy próbát megért.
-Így itt hagynád az Oppádat? - Biggyesztette le alsóajkát a festett hajú, mire a másikat méginkább elöntötte a pír. Nem bírta állni a kárörvendő tekintetet, ajkába harapva pillantott oldalra, igyekezve tudomást sem venni Yoongiról. Nem értette magát. Hova lett a düh, ami percekkel ezelőtt fűtötte?  Pár nevetséges mondat és így zavarba jött? Szégyellte magát, habár az érzés eltörpült valami nagyobb mellett, melyre végképp nem talált magyarázatot. A másik közelsége úgy hatott rá mint az áramütés, izgatott lett, pulzusa az eget verte, elöntötte testét a víz és türelmetlenség uralkodott el rajta. Várt valamire, mely percek múltával sem jött el, Suga dermedten ült derekán, nem értette Jimin viselkedését. Levegő után kapkodva hajtotta oldalra fejét, kecses nyakán megfeszültek az izmok, s hófehér fogaival tehetetlenül mart alsóajkára. Idegesnek és feszültnek tűnt. Némán ült a karcsú derékon, annak gazdáját figyelve, teljesen kiesve szerepéből.Ha nem verekedtek volna annyit, még azt hihette volna... Keskeny szemei kitágultak, ahogy jobban megnézte magának a fekete hajút. Képtelen elmélete beigazolódni látszott. Jimin zavarban volt. Lehet neki többet jelentett ez az egyszerű birkózás, s ettől ismét nyeregben érezte magát. A vékony fiú ajkaira sunyi vigyor kúszott fel.
-Oppa most nagyon szomorú. - Hajolt közelebb, hogy negédes szavait a másik fülébe súghassa. Jimin lélegzete elakadt, ahogy megérezte a könnyű fuvallatot, mely a másik ajkairól távozott. Megborzongott, s orrát a másik kellemes illata töltötte meg. Tehetetlenül csapott a másik mellkasára, de amaz könnyedén kapta el, s szorította a padlóra. Ennél kiszolgáltatotabbnak még sosem érezte magát, ahogy abban a megalázó szituációban feküdt. Szemeit összeszorította és várta Yoongi következő csapását.
Az említett csupán mosolyogva markolta Jimin karjait, elégedetten figyelve a vörös arcú fiút. Ezúttal nem pusztán a vicces reakcióit figyelte, aranyos, már-már gyermeki vonásai is vonzották tekintetét, mely a pírnak köszönhetően egyfajta ártatlanságot is tükröztek, elkápráztatva az idősebbet. A gúnyos fintor lassan leolvadt arcáról, egyszerű mosolyként ragadva ajkaira. Tekintete  ábrándozva járta be a helyes arcot, melynek tulajdonosa összeszorított szemekkel tűrte. Miközben fürkészte, egyre fontosabbnak érezte, hogy lássa mély íriszeit is, kíváncsian arra, vajon azok is olyan elragadóak-e? Kezei lesiklottak róla, feje mellett támaszkodva meg, mialatt közelebb hajolt hozzá.
-Nyisd ki a szemed Jimin. - Ajkai szokatlanul lágyan formálták meg a szavakat. Suga többé nem tudta mit akar, s mit miért tesz. Eleinte cukkolta a fiút, de lassan ő maga is belefeledkezett a színjátékába, úszva az árral. Valahogy jól esett halkan és puhán beszélni vele, tetszett a helyzet, hogy ő uralt mindent. A megszólított vonakodva engedelmeskedett, leginkább a hangja miatt. Furcsa volt így hallani mélyen zengő hangját közvetlenül a füle mellett. -Nézz rám. - Adta ki a következő parancsot, mely sokkal inkább hangzott kérésnek. Mikor megtette a fiú, ismét elakadt a lélegzete a másik közelségétől, s zavaros íriszétől. Suga szemeiben kavarogtak az érzelmek és hangulatok, egyik pillanatban sötét és kemény volt, majd a következő pillanatban már fényes és lágy volt, durva és kedves, akár a fekete és a  fehér. Örvényszerűen nyelték el egymást, majd engedtek utat a másiknak. Makulátlan, hófehér bőre sápadtan és nyugodtan adott teret az érzelmeknek, mintha a tekintetében dúló harcok kiszabadultak volna, egész arcát az irányításuk alá vonva.
Jimin izmai megfeszültek, ahogy várta a másik lépését, nem értette miért kért tőle bármit is egy verekedés közepén, azt még kevésbé értve, miért engedelmeskedett neki. A fehér fürtös srác mintha megelégelte volna a kettősséget, bosszúsan fújtatott, egyenesen a másik arcába, majd előrehajolt. Ügyetlen és gyengéd csókot lopott a végletekig döbbent fiú dús ajkairól. Inkább volt egy kis puszi, semmint csók, neki mégis újabb érzelmek csatájába került tette. Riadtan pattant fel a fiúról, siettségében fenékre huppanva, úgy hátrálva még néhány lépést. Mintha őt támadták volna le, szemei kitágulva figyelték a másikat, aki szintén felült. Ő kevésbé volt döbbent, benne hamarabb felmerült a gondolat, hogy tetszik neki Suga. Mégsem hitte volna, hogy ilyesmit tesz a másik.
-Yoongi? - Ejtette ki a másik nevét halkan, várva valami jelzésre. Haragját elfújta a szél, ha más nem a csók biztosan. A másik összerezzent, mint akit pofonvágtak. És úgy is érezte magát, mint aki saját magát vágta pofon. Méghozzá azzal, hogy megcsókolta a bosszantó alsóbbévest, akit eddig élvezettel szivatott, most mégis megkívánt. Neve gyönyörűen csengett le a telt ajkakról, méginkább megriasztva őt." Hogy lehet az, hogy mindene szebbnek tűnik? " - Villant agyába, sokkolva fogva fel a tényeket, miszerint nem több egy buzinál. Ő. Egy buzi... Képtelen tréfának tűnt, hitetlenül, enyhén hisztérikusan kacagott fel, majd hanyatt dobta magát a kövön. Nem több egy homokosnál. A vékony fiú nevetése elhalt, ám azt kívánta, bár tudna még nevetni. De nem, elmúlt a késztetése, önmarcangolást hagyva maga mögött. Ha nem tette volna meg, sosem tudja meg, hogy más mint a többiek. Hogy olyan mint az a fiú, akit eddig lenézett, hogy semmivel sem jobb nála. Erre viszont nem volt semmi reakciója. Nem tehette semmissé az ostoba lépését, nem felejthette el azt az átkozott délutánt. Egyszerűen... Bele kellett törődnie. Ez volt az egyik legnehezebb döntése. Egy olyan dolgot elfogadni, melyet nem akart, egy ténnyel együtt élni, mellyel nehezebb volt minden eddiginél. Egy olyan konzervatív országban, mint Korea, képtelenségnek tűnt boldog melegként élni. Vagy titkolja, vagy felvállalja, ezzel pokollá téve a hátralevő életét. És hogy ki nyitotta meg a pokoli döntések sorozatát? Park Jimin. A megvilágosodással egy időben bukkant fel szeme előtt egy fekete fürt, kitakarva a fehér plafont, melyet követett sok száz. Aztán hirtelen ráborult mind, majd egy ajak érintését érezte saját párnáin. Egy csók. Egy újabb kibaszott csók, egy kibaszott buzitól. Mint amilyen ő maga is. Mégis esélyt akart ennek az egésznek. Ezek után képtelen lett volna normálisan élni az életét, meg kellett róla bizonyosodnia, hogy meleg-e. Egy csók ugyanis nem bizonyít semmit. A dús ajkak mozogni kezdtek az övén, egy kellemes ritmust felvéve, melyet könnyedén követett, bele sem gondolva, kit csókol éppen. Az egyre szenvedélyesebb csók elvette az eszét, habozás nélkül nyalt végig a másik alsó ajkán, bebocsátásért könyörögve. Annyira elragadta a hév, hogy a másik fölé hengeredett, teljesen más okból kifolyólag, mint egy fél órával előtte. Elvesztette az időérzékét, csak a másik létezett számára, ahogy a másik selymes fürtjei kellemesen simultak ujjai közé, ott cirógatva az érzékeny bőrt. És ebben nem is érzett semmi bűnt, vagy szégyellni valót. Mintha egy nemtől teljesen független egyént csókolt volna, tudatában volt annak, hogy Jimin férfi, mégsem botránkoztatta meg a gondolat. Egy új ismeretlen és kifürkészhetetlen érzés lett úrrá rajta, melybe beleszédült.
Jimin zakatoló szívvel emelte meg teste mellett heverő karjait, majd megmarkolta a másik hátán az ingét. Az elviselhetetlen, fojtogató citrom édes aromája ellepte és elbódította őt, melynek örömmel adta meg magát. Minél tovább maszírozták egymást ajkukkal, annál többet akart a nagyképű fiúból. Mert azt el kellett ismernie, Suga minden volt, csak szerény nem. És ez a fajta önbizalom tagadhatatlanul imponáló volt számára.
Zihálva kapott levegő után, mikor elváltak egymástól, továbbra is csukott szemhéjakkal feküdve a másikon. Életében először nem tudta mit akar, mert azt már nem tagadhatta, hogy nem érdekli Jimin, de azt nem tudta, akar-e vele járni. Ujjai még mindig a másik haját markolták, érezte hátán a másik forró érintését. Hihetetlen volt, hogy pillanatok alatt, hogy változott meg minden. Szerette a változatosságot, de ez a fajta újdonság még neki is sok volt, hogy csak úgy belevágjon. Mikor kinyitotta szemét, egy csillogó szempárral találta magát szembe.
A fiú ajkain nyugodt, lágy mosoly ült, mely tompította a fejében kavargó érzések zsibbasztó zsongását, sokkoló némaságba taszítva elméjét. Annyi minden történt közel egy óra leforgása alatt, hogy úgy érezte, már nem tud min meglepődni. Lassan legördült Jiminről, majd felült és hullámos tincsei közé túrt. Nem tudta megéri-e ez neki, akarja-e, hogy a fiú az övé legyen. Végül is nem volt mit veszítenie, az esetleges pletykák pedig hidegen hagyták.
Óvatos, könnyű érintés rázta vissza a valóságba, s hátrapillantva meglátta továbbra is lágy, szinte olvadt íriszeit, melyek közre fogták az őt fürkésző szembogárját. Enyhén pír szinezte az amúgy hófehér bőrt, vidámságot és kellemes könnyedséget kölcsönözve a helyes fiúnak. Gyönyörű volt a természetességével, semmi mesterkéltség nem volt mozdulataiban, ahogy arckifejezésében sem. Ott ült mellette, olyan tisztasággal és ártatlansággal a szemeiben, hogy Yoonginak nyelnie kellett egy nagyot. Vajon miért tűnik fel neki mindez? Összezavarodott, de ahogy Jimint nézte, tudta, hogy felesleges minden kérdés, melyek szabad agysejtjeit lepték el. Elég volt megcsodálnia a fiút, aki nagyon úgy tűnt, hogy nem bánja a közelségét.

      ~3 hónappal később~

Kopp kopp!
-Szabad! - Kiáltotta Jimin, fel sem pillantva rajzából, melyet elmélyülten tökéletesített. Hallotta ugyan a lépteket, majd az ismét záródó ajtót, de nem igazán érdekelte, melyik családtagja áhítozik társasága után. Egy halk puffanást követően puha lépések jutottak el füléig, hagyta, hogy vendége mögé érjen. Tudta, hogy ott van, mégis összerezzent, mikor egy kar fonódott nyaka köré, majd egy ajak érintette füle tövét.
-Itt van Oppa. - Susogta egy kellemes férfi hang, mire a fiú elpirulva pattant fel, megpördülve barátja felé.
-Suga!- Csapta meg vállát, igyekezve korholó hangsúlyt erőltetni izgatottan remegő hangszalagjaira. A borzos hajú csak vidáman felkacagott a másik kísérletére, majd gyengéden közelebb vonta magához.
-Nem is örülsz nekem? - Búgta érzékien Jimin fülébe, mire az ismét megborzongott. Nem tehetett róla, de furcsa rajongás alakult ki benne, mióta a fiú párja volt, és ezt sokszor nem tudta rendesen palástolni, de miután látta, hogy az idősebb nem bánja, már nem próbálta rejtegetni. Karjait a másik nyakába dobta, majd megcsókolta. Hagyta, hogy Yoongi vezesse ajkait, szerette ahogy a fiú uralta a történéseket. Könnyű eufória terítette be, ahogy izmos karok ölelték körbe, biztonságot nyújtva neki. Finoman hozzásimult, ajkaik közé sóhajtva.
Heves nyelvjátékuk közepette Yoongi finoman elkezdte tolni az ágy felé, mire Jimin pulzusa megugrott. Tudta mit jelent ez, s izgalom töltötte el a gondolatra, hogy mi fog történni. Nem igazán félt, késznek érezte magát a dologra, annak ellenére, hogy az első alkalma volt. Suga karjaiban volt, és ez már egy jó ok volt a merevedésre, hát még a többire...
Lihegve terült el az ágyon, onnét figyelve, ahogy kedvese a pólójához nyúlt és lerántotta magáról. Kíváncsi szemei csak úgy itták magukba a kidolgozott izmokat, s a másik lángoló tekintetét. Nagyot nyelt, ágyékát elöntötte a forróság, egyértelművé téve szándékait. Suga lassan fölé ereszkedett, fokozva a másik izgalmát, majd ismét megcsókolta a vörös ajkakat. Imádta a másik ízét, lágy érintéseit, kedves, néha kissé naiv személyiségét és ártatlanságát. Karcsú ujjai pólója alá kúsztak, mire a fiatalabb felnyögött. Zihálva vált el tőle, tovább csókolva nyakát, s mikor enyhén megszívta a puha bőrt, Jimin izgatottan felnyögött, enyhén kipirulva. Hihetetlenül aranyos volt, ahogy zavarba jött hangos nyögéseitől, mégsem tudott szabadulni az idősebb ajkai elől, és nem is akart. Vággyal teli mozdulatok követték egymást, s a ruhákkal együtt mintha minden gátlásukat is levetkőzték volna. A fiatalabb viszonylag jól tűrte a tágítást, olyannyira fel volt izgulva, hogy ha Suga még egy kicsit ingerli ujjaival, biztosan elment volna. Karjai a másik hátát karmolták, ajkai nyakát szívták, dermedten várva a következő lépést. Minden várakozást felülmúlt, mikor az idősebb belé hatolt, éles fájdalom öntötte el, mégis különös izgalmat csempészve amúgy is felhevült szervezetébe. Gyengéd csókok hagyták el ajkaikat, lágy érintések záporoztak Jimin puha bőrére, ellazítva őt. Csak a karcsú ujjait érezte érzékeny mellkasán, szinte el is felejtette a benne fájdalmasan lüktető hímtagot. Bátortalan mosollyal simította meg a másik hátát, jelezve, hogy mozoghat. Suga gyengéd, lassú tempót vett fel, kiélvezve minden pillanatot, amelyet édes nyögések fűszereztek. Úgy érezte perceken belül elmehet, mégsem akart durva lenni, tökéletesnek érezte az aktust, már csak attól is, hogy Jiminnel lehet. Azonban Jimin többre vágyott, behunyt szemekkel nyögdécselt, csípőjét ellentétes irányba ringatva, miközben keze Suga fenekére siklott, úgy húzva közelebb. A szőke lihegve gyorsított fel, s tekintete az alatta lévőt figyelte, ahogy háta megfeszült és elélvezett. Hangos nyögés szakadt ki vörös ajkai közül, mosolygásra késztetve párját. Pillanatokkal később az idősebb is elérte a beteljesülést, s remegve omlott a másikra. Pár szusszantás után magához tért, majd letisztogatva magukat Jimin mellé feküdt. Hónapokkal ezelőtt számára mindez elképzelhetetlennek tűnt, s így utólag örült, hogy járni kezdett a fiúval. Oldalra fordult, átkarolva a másikat.
-Köszönöm. - Súgta Yoongi nyakába bújva, élvezve a csupasz bőrt. Annyira közvetlen és nyers volt az érintkezés, hogy akaratlanul is elpirult, ami nem kerülte el kedvese figyelmét.
-Mi az? - Kuncogta halkan, megemelve a másik arcát.
-Csak annyira... Furcsa, hogy meztelenek vagyunk. - Harapta be ajkát, ahogy meglátta a másik mosolyát, hihetetlenül mennyiségű érzelmet átélve pillanatok alatt, egy kedves mosoly láttán.
-Az furcsa, hogy meztelenül fekszünk egymás mellet, de az nem, hogy most dugtunk pár perce? - Kacagott fel, mire a másik megcsapta hófehér mellkasát.
-Ez nem vicces! A szex valahogy természetesebb. - Magyarázkodott egyre pirosabban, mire a másik a hátára gurult, tovább nevetve.
-Hátha neked természetes, hogy seggbe raknak...
-Kéjenc! - Vágta rá Jimin vérvörösen.
-Én? Nem te könyörögtél, hogy gyorsabban csináljam? - Vonta fel szemöldökét, majd keskeny ajkait ismét elöntötte a jólismert sunyi vigyor. Jimin levegő után kapott, majd felkiáltott.
-Utállak!