The Artist • Egy

Jeongguk ha nem is lelkesen, de mindenképpen lendületesen táncolt. Szerette a ritmus szokatlan pulzálását a hallójárataiban, az énekes puhán, sejtelmesen búgó hangját, mely egyszerre volt kihívó és borzasztóan letisztult.

Nem volt teletömve különböző hangszerek kibogozhatatlanul egymásba fonódó szólamával, hanem a magányosan csilingelő fődallam hajlékony íve bicsaklott csak meg időnként, pont annyira, hogy a hallgató gyönyörteli sóhajt engedjen útjára, esetleg libabőrt csaljon a bőrfelületekre.

Jeongguk sokszor táncolt már erre a zenére, a szöveget ajkai némán mormolták, tekintete éhesen tapadt tükörképére, minden pillanatban egy hiba elkövetésére várva. Nagyot nyelt, ahogy a módosított hangok a dallamívnek keleties hangzást kölcsönöztek.

Az énekesnő szikrázó hangja keresztül hasította a kísérő szólamokat, egy másodpercre úgy tetszett minden elhallgat a csilingelő szopránon kívül.

Jeongguk mozdulatai ellágyultak és puhává váltak, ezúttal nem a pergő ritmus alapját próbálta utánozni, hanem az érzékeny női hangot, mely a hirtelen elcsendesülő kísérőzene hiányában, egyedül sütkérezett a rivaldafény ragyogó sugarában.

Jeongguk imádta ezt a részt. A dallam ismét meglendült, a titkozatos hang a magasban szárnyalt könnyedén, míg alatta a basszus dübörgött visszafogottan. Pár másodperc múlva a nő egy könnyedén kitartott, vibrált hanggal sóhajtsásszerűen elhallgatott, a fémesen csengő, triangulumhoz hasonló dallam pedig módosított hármashangzat felbontásokkal, feloldatlanul hallgatott el. 

A vég hirtelen érte Jeonggukot, teste megmerevedett miközben zihált.

Fáradt volt, pedig alig két-három órája gyakorolt még csak. Felegyenesedett, gesztenyebarna íriszei szigorúan mérték fel alakját. Ujjaival kócos tincsei közé szántott, az arccsontjára felszökő pír kellemes színt festett a porcelánfehér arcbőrre. Nem volt kifejezetten csúnya, a teste ármavonalas és sportos volt, a fiú mégis úgy érezte, hogy valami hiányzik belőle.

Az egyediség.

Jeongguk valahogy sosem volt elég pimasz és vakmerő ahhoz, hogy valamit teljesen a képére formáljon, inkább a tökéletes hasonlóságra törekedett.
Ha egy női koreográfustól tanult, inkább kiküszködte magából a kétségtelenül nőies csípőmozgást, mintsem valami férfiasabb mozdulatokkal helyettesítse.

Elvégre megfelelni egyéniség nélkül is meg lehet, de azt nem vette számításba, hogy a rajongóknak ez koránt sem lesz elég. Így került abba a helyzetbe, hogy már majdnem egy éve debütált és a kutyát nem érdekelte, hogy a fiú különleges hangtónusa milyen magasságokat képes megugrani hibátlanul, kissé talán darabosan.

Elképzelése sem volt arról, hogy ennyi gondot okoz, ha nem tárulkozik ki ország világ előtt.

Fáradtan és kissé nyűgösen huppant a tiszta faburkolatra. Azóta a felettesei nem igen bíztak benne, nem adtak neki lehetőséget, hogy jóvá tegye, elvégre még a debütálásával járó költségek sem térültek meg. 

Mindennap bejárt gyakorolni, naphosszat csak énekelt és táncolt, ám sosem volt elég tökéletes.

Mégis hogyan énekelhetne érzelemmel, mikor maga a szöveg egy sablonos, üres románcról szól?

Jeongguk maga is valami egyedit akart, ám ő nem volt dalszövegíró, a cég pedig nem akart rápazarolni egy különleges dalt.
A legtöbb dal egy viszonzatlan, esetleg véget ért szerelemről szólt, és Jeongguk úgy érezte, tizennyolc évesen vajmi keveset tud az ilyesfajta érzelmekről ahhoz, hogy valódi átéléssel énekelhessen róluk.

Szüntelenül csak tanult és tanult, igyekezvén annyi tudást magába szívni, amennyit csak lehetséges. Nem mintha a tehetséget pótolni tudná késő éjszakába nyúló, gyakorlásnak becézett önsanyargatással, s valahol mélyen ezt maga is belátta, ám elképzeléseiből nem engedett.

Jeon Jeongguk reménytelenül nyújtózkodott valami olyasmi után, amit sosem érthetett el. Habár tehetséges volt, megjelenése éppen elég karakán volt ahhoz, hogy az ember többet várjon el tőle, mint amennyit mutatott magából.

Egy fajta nyersességre lett volna szüksége, kendőzetlen, nyers vágyakra és még annál is őszintébb érzelmekre.

Valami igaz csillogás hiányzott a tökéletesre idomított fiú tekintetéből, mely az idol világ kissé egyhangú palettáján egy egészen vakmerő, kirívó tónust jelentett volna.